Ajándék Alice23-nak

Hónapokkal ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy adnom kell Alice-nek egy saját készítésű ajándékot, hogy legalább egy kicsit viszonozni tudjam, amit az írásaival adott. Úgy gondoltam, mivel Ő a saját hobbijával okozott ennyi örömet, én is a sajátommal, a scrapbookinggal próbálom ezt tenni.
Április legelején írtam Pepének egy e-mailt, amiben megkérdeztem, mikor van Alice szülinapja (mert eredetileg szülinapi ajándékot akartam neki adni), illetve mi a címe. Nem akartam direktben rákérdezni, mert akkor oda lett volna a meglepetés egy része. Pepe e-mail címét Alice chatjében találtam meg. Azért írtam neki, mert a hozzászólásaiból úgy tűnt, közelebb áll Alice-hez, mint a legtöbb olvasója, és reméltem, hogy tudja vagy képes kideríteni azokat az információkat, amikre szükségem lesz.
Ekkor még nem volt konkrét tervem az ajándékra vonatkozóan, csak annyit tudtam, hogy valami twilightos lesz, valami albumszerű, és személyesen Neki fog szólni. Pepe készségesen segített nekem, de mint kiderült a szülinapját már lekéstem addigra, így az eredeti elgondolásom ugrott. Viszont Pepe felvetette, hogy szívesen részt venne a meglepetésben ő is. Ekkor jött az ötlet, hogy bevonom Alice olvasóit, mert tudtam, hogy sokan szívesen okoznának Neki örömet.
Mindenképpen titokban szerettem volna tartani a dolgot, mert azt akartam, hogy ne csak az lepje meg Alice-t, amit készítek neki, hanem az is, hogy egyáltalán kap valamit. Ezért titokban elkezdtem gyűjtögetni az e-mail címeket a chatekből és a kommentekből, de Pepén, Abyn és Nórin kívül ekkor még senki sem tudta, hogy készülök valamire. Nagyjából egy hónap e-mail cím vadászat után írtam egy hosszú köre-mailt, amit később még jó pár embernek elküldtem. Leírtam benne, hogy szeretnék egy hálaajándékot készíteni Alice-nek, amibe bevonom az olvasóit is. Eredetileg egy albumot terveztem a Sagaból vett idézetekkel, amelyeket az olvasók választanak. De ahogy gyűltünk, és sokat gondolkoztam rajta, a végleges formája egy doboz lett, benne kártyákkal. Minden kártya egy olvasóhoz tartozik, egyik oldalán az olvasó által választott Alice-től vett idézettel, másik oldalán egy neki szánt személyes üzenettel. A személyes üzenetek mellett azért döntöttem, mert Alice közben abbahagyta az írást, és úgy gondoltam, mindenki szeretne üzenni neki.
Összesen 48 olvasót gyűjtöttem össze, akik nagy lelkesedéssel válogattak, és küldözgették az üzeneteket. Sokan felajánlották a segítségüket is, amit ezúton is köszönök. Velem együtt tehát összesen 49-an vettünk részt a meglepetésben. Legnagyobb örömömre tényleg meglepetés lett, mert senki sem kotyogott ki semmit a chatekben vagy Alice-nek. Nagyon köszönöm mindenkinek!
Végül több, mint négy hónapnyi szervezkedés, e-mailezés, idézetválogatás, képkeresés és scrappelés után, augusztus 12-én adtuk át Abyvel és Melcsivel (Blogspot Angel) a dobozt, amikor Alice-nél voltunk látogatóban.
Köszönet minden résztvevőnek, és külön azoknak, akik az anyagiakba is beszálltak, és a legnagyobb Abynek, aki segített a képek válogatásában, és írt egy kísérőlevelet is!
Alice nagyon örült. :) Egyenként végignézegetett és elolvasott minden kártyát. Az átadáskor nem pityergett, de nekem elárulta, hogy később egyedül hullatott pár könnycseppet. A kártyák egyébként az ágya fölött egy polcon fognak pihenni, hogy sokszor megnézhesse őket. :)

Képek az ajándékról:

A többi kép megtekinthető itt és itt.

Aby levele:

"A földgolyó nem túlságosan jó hely a művészet számára. A föld nagy és tágas, de az író nem talál helyet magának sehol sem. Az író - örökös árva, száműzött, bűnbak, védtelen gyermek."

/Anton Pavlovics Csehov/

  

Drága Alice!

Remélem, hogy örömet okozunk Neked ezzel a személyre szabott ajándékkal.

Ahogy mondtam is, bíztam benne, hogy nem hajítasz ki minket vele együtt, de ha olvasod-e sorokat, akkor valószínűleg maradhattunk. xD

Nem tudom, hogy tudnék-e olyasmit írni, amit az Olvasóid nem mondtak el a személyes üzeneteikkel, mindenesetre szeretném, ha tudnád, hogy mindannyian elfogadtuk és valahol meg is értettük a döntésedet, ha nem is azonnal. 

Az író...

Beszéltünk erről. Szívesen élnék a fejemben lévő világban, abban a pompás és színes látomásban, csakhogy ne kelljen szembenéznem az emberi lét viszontagságaival, de sajnos nem tehetem.

Vagyis ez így nem igaz.

Megtehetném, de akkor egy szanatóriumban végezném, bár lehet, még élvezném is. xD 

Én is eljutottam arra a pontra, hogy nem látom, hogyan lehetne a szereplőkkel együtt normális életem.

Hogy teremthetnék egyensúlyt?!

De még nem adtam fel, próbálok megoldást találni, de azt hiszem, az a megoldás, hogy nincs megoldás.

Egyenrangú társként kezelem őket, így talán nem jut eszükbe az utca közepén vagy épp egy vizsgán elém állni.

Igazad van... De! Eszükbe jut!

Rengeteg mindent adtál nekünk, az Olvasóidnak, és nekem még ráadásként valami egészen különlegeset: nekem adtad a szereplőket.

Edwardot és Bellát. (Jacob meg jött magától. xD )

Tudom, hogy nem hiszed el, és nehéz felfognod ezt a mérhetetlen, önzetlen szeretetet, amit mi ismeretlenül is éreztünk/érzünk irántad.

Ebben nincs semmi különös, csak egy kicsit mindannyian őrültek vagyunk.

De az is lehet, hogy mivel ilyen sokan vagyunk, a többiek az őrültek, és mi vagyunk a normálisak.

Ki tudja?!

Mindenesetre fantasztikus volt veled együtt megélni az írásaid által teremtett csodát, és mindannyian hálásak vagyunk azért, hogy a részesei lehettünk.

Itt is van az ok!

Ezért fogtunk össze, Atyus emiatt dolgozott ezen a gyönyörűségen - az utóbbi napokban éjszakákon át -, hogy kifejezzük mindazt a szeretetet, hálát és csodálatot, amit irántad érzünk.

Nem kell megérteni, csak elfogadni!

Hidd el, tiszta, önzetlen szívvel adjuk, ahogy te adtad nekünk a lelkedet az írásaid által.

Kívánom, hogy a sors mutassa meg neked a számodra legtökéletesebb utat, ami csak lehetséges.

Mindannyian megőrzünk a szívünkben, remélem, nekünk is jut hely a tiédben.

Minden jót kívánok az Olvasóid nevében:

Egykori írótársad&barátod:

Aby

2010. augusztus 12.

 

A résztvevők:

Aby

Atyus

Bella a 336-os szobából

Betty

Bogíí

bOri

Carlie

Choiseul Magdalene

Crystal

D. Fanni

Detti (Jasmine30)

Ella

Fanni

Flóra

Gabi (Hugid)

Grimm Dorottya

Hencii

J.Viky

Join

Kácsa

Kata

Kiss Bianka (Dena)

Kriszta

Lili

Lilla

Lina

Macy/Emőke

Mile Judit (MJudit)

Nimphy

Nóri (vampire nori)

Oja-shio

Pál Melinda (melka123)

Papagájlány

Pupi

Puszedli

Rami23

Reeka

Réka

Rita (drrita)

Szandi

Szántó Julianna

Szegedi Fanni (diLey)

Sziszy papikád

SzofiCullen

Terra

Thara

Virág

Vivy(Jasper)

Wedó

 

Alice az átadáskor:

 

 

Idézetek Alice23-nak

Valamikor, 2010 márciusában Alice kiírta az akkor még létező főblogjára, hogy a közeljövőben nem tudja majd olyan gyakran frissíteni a történeteit, mint előtte, mert családi okok miatt el kellett költöznie, és nem nagyon lesz szabadideje. Ekkor sokan biztosították Őt szeretetükről, hűségükről, és arról, hogy visszavárják, akármilyen ritkán tud is jönni.

Két lelkes olvasója, - akik egyben írók is - készítettek neki egy blogot, ahova idézeteket és üzeneteket gyűjtöttek néhány hűséges olvasójától, és persze ők maguk is üzentek. Ez a két személy Aby (Abigel) és Vampire Nori volt. A blog azóta már megszűnt, de az üzenetek felkerültek ide, hogy vissza lehessen keresni őket.

 

Ez volt a blog köszöntő szövege:

Drága Alice!
Ezt a blogot Vampire Norival azért hoztuk létre, hogy tudd, mennyien támogatnak, mennyien szeretnek!
Hogy a fájdalmas akadályok ellen, amiket most le kell küzdened felvértezzünk a szeretetünk páncélzatával és fegyverzetével!
Tudnod kell, hogy Mi, az Olvasóid mindig itt leszünk Neked, és türelmesen várunk, amíg visszatérsz a pennához, újabb fejezetekkel, illetve történetekkel elkápráztatva minket!
Addig is Minden Jót Kívánunk Neked és a Családodnak!
Szeretettel Ölel:
Vampire Nori és Abigel

 

Az üzenetek:

 Drága Alice!
"Néha jobban fáj valami, mintha egyszerűen feladnánk, de ha így tennénk, soha nem érezhetnénk meg az élet tényleges ízét."
Ne félj Alice!
Minden rendben lesz, meglátod. Az a fontos , hogy soha! , de soha ne add fel!!!!!
Ne félj, hogy nem maradunk hűséges olvasóid!
Mi mindig azok maradunk, mert nem csak az írásaid szeretjük, hanem TÉGED is!
Puszi:
Norci :)

 

 

Drága Alice!

A következő verssel szeretném Neked megköszönni, hogy ismeretlenül is segítettél, hogy megosztottad velem a tudnivalókat a blogkészítésről. :))))

Köszönöm, hogy az írásaiddal arra ösztönöztél, hogy én is írni kezdjek, hogy megadtad – ha úgy tetszik – a kezdő lökést. :P

Azért gondoltam, hogy készítek Neked egy blogot, mert tudom, hogy mennyien szeretünk ismeretlenül is Téged, ezért úgy gondoltam, hogy az üzeneteinkből kellő erőt meríthetsz, hogy megbirkózz a Rád váró nehézségekkel.

Ha bármi mást is tehetnék Érted, hidd el, megtenném! Sajnos, ennyi telt tőlem…

Az írásainkban benne rejtőzik a lelkünk, és Neked, Kedves Alice, ahogy én olvasom gyönyörű, csodálatos, önzetlen lelked van!

Egy ilyen embert nem lehet nem szeretni! ;)))

  

Lábnyomok 

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy ő mondta, ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
" Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S, most visszanézve, a legnehezebb
 úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínységben? "

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
" Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak! "

(Ismeretlen szerző nyomán,
Túrmezei Erzsébet fordította)

 

Engedd meg Nekünk, hogy Mi, az Olvasóid a vállunkon hordozva átsegítsünk az ínységen, ahogy Te is sokunkat átsegítesz egy-egy nehéz napon egy-egy felemelő fejezettel (bármelyik történetedről legyen is szó).

"Ebben a mesében részeg a herceg és ronda a királylány
De néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány."
(Junkies)

Szeretettel ölel:
Aby

 

 

Drága Alice!

Tudom, hogy személyesen nem ismerjük egymást, mégis úgy érzem, a történeteid sok mindent elmondanak rólad.

"Egy jó történet olyan, mint egy különálló kis világ, a könyv meg a film pedig lehetővé teszi, hogy akkor léphessünk be az ajtaján, amikor csak kedvünk tartja. Ha egyszer átéltük, már soha, senki nem veheti el tőlünk." (Nora Roberts)

Ez igaz a te történeteidre is! Egyszer beléptem az ajtaján, és azóta sem találtam meg a kilincset, így újra és újra átélhetem azt a csodát, amit az írásod nyújt nekem.

Ám sajnos az életünk nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk.  De ahogy ezt egyszer valaki mondta: "Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után."

És mi, az olvasóid melletted állunk, és veled vagyunk.

De milyen igaza volt J.K. Rowlingnak, mikor ezt mondta:

"Az öröm mindig segít rajtunk, akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény."

Várlak vissza!

Puszi:
Viktória

 

 

Kedves Alice!

„Csak azért, mert… mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott.”(TWILIGHT)

Ismeretlen ismerősként, ezzel a körülményekhez illő idézettel szeretném megköszönni, hogy vagy nekünk, s csodálatos írásaidat, melyekkel még most is megajándékozol bennünket.

„A magányban, a betegségben, a zűrzavarban, a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben, és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.” (Pam Brown)

„… ha valakiben fényesség lakozik, az, az ember ragyogni fog. Így megismerjük egymást, amikor a sötétben együtt botorkálunk, anélkül, hogy a másik arcát kezünkkel végigtapogatnánk, vagy szívébe furakodnánk.” (Albert Schweitzer)

A képzeleted szárnyaira bízva, kívánok Neked és Családtagjaidnak sok-sok ……….

Terra

 

 

Drága Alice !

Nehéz szavakba önteni az érzéseimet Veled kapcsolatban, de megpróbálom!
Mit is jelentesz nekem?
Te vagy a Csillag az éjszakában, a Kapu a nagyvilágra, a Tanító, a jó szándékú terelgető, és még sorolhatnék sok-sok jelzőt! Mégis úgy érzem, ezek nem fejezik ki a Te valós lényedet. Annyira összetett és sokoldalú vagy (ahogy viccesen szoktuk mondani:”multifunkcionális”)!

A fantáziád és az írói képességed magasan szárnyal!
Az,hogy ezeket megosztod velünk sokat jelent számomra! Soha nem hagysz „hidegen”, elképesztő érzéseket vonultatsz fel! Megnevettetsz, vagy éppen megríkatsz egy-egy történeteddel! Nem egyszer "rángattál" ki a való világ szürkeségéből, a fásultságból!
Ismerve néhány gondolatod és életed morzsáit újra és újra elcsodálkozom hogyan vagy képes minderre?! Megemelném a kalapom előtted-ha lenne...!!
Az utóbbi időben a SORS (ha van ilyen), nem bánik veled kesztyűs kézzel..
Te mindezek ellenére próbálsz megfelelni (ne vitatkozz!!!) , próbálsz segíteni, szép és boldog pillanatokat hozol sokunk életébe!
Most nehéz Neked és talán van benned némi félsz! De ne tedd!
Ugyan csak a magam nevében beszélhetek, de én itt leszek bármi is történjék!

Ha jól sejtem sokan fognak még csatlakozni, sokan szeretnek(névvel és név nélkül is)! Aki igazán szeret az pedig kitart, támaszt nyújt és türelmesen vár,ha kell segít...
Még megannyi gondolat van a fejemben, de talán az már túl érzelgőssé tenné ezt a néhány sort, így inkább befejezem.w:t>

Tisztellek, becsüllek,szeretlek!
Köszönöm , hogy vagy Nekünk!
Egy hálás olvasó és barát:
Gaboo

“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság."

 

 

Drága Alice!

Nem is olyan rég, mikor Benina bejelentette, hogy te fogod folytatni a blogjait, elkezdtem megnézni a tieidet, és teljesen elvarázsoltak. A Sunlight-tal kezdtem, egyszerűen csodás volt. Folytattam a Főnix könnyével, ami szintén az egyik kedvencem lett. A verseid nagyon a szívemhez nőttek. Nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogjaidra, nagy élményt kaptam tőlük. Sokszor eszembe jut, hogy van egy-egy olyan fejezet a SL-ban, ami még Stephenit is leveri. Remélem, hogy hamarosan visszatérsz, és ugyanolyan élményt fogok kapni a történeteidtől, mint eddig!

"Amikor a legjobbat adod önmagadból,és olyan emberré válsz, mint amilyen lenni szeretnél, akkor többet elérhetsz, mint amiről valaha álmodni mertél." (James Vágyi)

"A tehetség a legmagasabb, a legtágabb értelemben véve az élet ajándéka."

Szeretettel:
Fanny

 

 

Drága Alice :) !

Rengeteg idézetet elolvastam, keresgéltem. De nekem egyik se rejtette magában azt, amit valójában kerestem. Így elővettem a tollam és papírra vetettem az én saját gondolataimat.

Szomorú, felhős napra ébredt a család. A napot eltakarták a szürke felhők és a kislány szomorúan ébredt az újabb napra.

Lassan, életkedv nélkül felöltözött, megmosakodott és próbált magába lehelni egy kis boldogságot. De ez mind hiába volt, hiszen belül a szívébe ádáz harcok dúltak, és a lány már nem tudta ezt elviselni.

Komor arccal sétált le a lépcsőn a konyhába, ahol anyukája ücsörgött a reggelije előtt. A lány is leült, és csöndben szavak nélkül szenvedett. Visszagondolt az emlékekre, melyeket a családjától kapott, és félve őrizgette szívében, ott ahol senkise találhat rájuk. A sok boldogság, a felhőtlen jókedv és a kacagás édes hangja zengett elméjében. Nagyot sóhajtott, és fintorogva beletúrt a müzlijébe. Percek, órák, napok, hetek, hónapok… ezek mind összefolytak a lány tudatában.

Egyedül egy dolog volt fontos neki: a Nagymamája felépülése. Nagyon fontos dolog volt ez neki, hiszen a Nagyinak annyi mindent köszönhetett, és nem hagyhatja csak így elmenni. Nem, még nincs itt az ideje, hogy búcsút vegyen tőle. A Nagyi, kinek mézes süti illata mindig mosolyt csalt az arcára, és halk nevetése mindig gyógyír volt szívfájdalmára. Annyi minden összekötötte őt a Nagymamájával, hogy azt leírni képtelenség lenne. Keserves képpel ált fel az asztaltól a lány, és az iskolatáskája után kapott, mikor megcsörrent édesanyja telefonja. Az anyuka kivirult arccal és széles mosollyal lépett lánya elé.

- A nagyi rendbe jött, haza jöhet. – mondta az anyuka, kinek melegség és boldogság áradt a hangjából.

A lány hatalmas örömmel lépett ki az udvarra, ahol a felhők eltűntek az égről, és a Nap beragyogta a várost. Ahogy a lány életéből eltűnt a szomorúság, úgy eltűntek a felhők is, és felváltotta őket a napsugarak és az ismét vidám, jókedvű kacagás zengte a lány életét. Visszatért az életkedve egy személyben, a Nagyiban.

A te életed is nem sokára napsugarak fogják beragyogni, de addig is tudd, hogy Mi az Olvasóid mindig itt leszünk neked! :)

Szeretettel:
Hencii

 

 

Drága Alice!

Hazaértem, mögöttem egy fárasztó nap,
És jól tudom, kimerültség ellen egyvalami hat;
Leülni, és olvasni valamit Tőled.
Már izgatottan várom, hogy a friss ma miből lesz,
S mikor felraktad az új részt végre,
Boldog vagyok, s azt kívánom, sose legyen vége.
Mert mikor olvasom, minden más jelentéktelenné törpül,
S a lelkem, műveid hatására, az egekig röpül.

A Te gyönyörű soraid hatására próbáltam meg írni én is,
S ahogy átgondolom ezt a részt itt,
Szavakba nem tudom önteni azt a hálát, melyet érzek,
És a legjobban az boldogít, hogy ismerhetlek Téged,
Mert a legtisztább lelkű ember az, aki ilyet alkot,
S reménykedek, jut még a műveidből nekünk sok.
Ezerszer, és még ezerszer köszönöm Neked,
Hogy írsz, és hogy a hatásodra én is írni kezdtem.

És bár közbejött számtalan nagy gond,
Remélem, nem áraszt el a sok rossz,
És tudd, mi itt vagyunk veled
Olvasni visszajárunk hozzád eleget.
És nem baj, ha késik a friss,
Mert mi biztosan megvárunk itt.
S maradunk hű olvasóid,
A hátralévő örökkévalóságig.

Ezt a fenti néhány sort én írtam, remélem tetszik. Nem vagyok költő, de azért igyekeztem rendesre összehozni.

Mint ott is leírtam, mérhetetlen mennyiségű köszönettel tartozom Neked, azért, hogy írsz, és hogy másokat is (tudtodon kívül) az alkotásra veszel rá.

És azt hiszem mindenki nevében szólok, amikor azt mondom: Mi itt leszünk bármeddig, és várunk téged és csodálatos műveid, és kitartunk melletted a nehéz időszakban is.

Ezzel az idézettel szeretnék neked minden jót, és sok kitartást kívánni:

„Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked.” (Pam Brown)

Ölel és puszil:
Nóri (vampire nori)

 

 

Drága Barátném!

Én ezeket az idézeteket kerestem neked, melyek szerintem nagyon jól kifejezik, mit jelent a barátságunk számomra. Kívánok sok erőt és kitartást Neked!

Pussz.

Ui: Nagyon boldog születésnapot!

„Egyedül vagyok...
Veletek...
távoli, ismert, s ismeretlen barátok...”

„Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.”

„A barátom csendes angyal, újra megtanít repülni,
ha a szárnyaim már nem emlékeznének, hogyan kell.”

Alice-nek Blogspot Angyaltól ;) (melka123)

 

 

Drága Alice!

"Nem tudhatjuk pontosan, mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindig az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úgy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, mely csordultig tölti szívünket." (James Boswell)

"Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél, tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, (leszámítva a történeteket ,-) ) jelek nélkül. Puszta lényed által művelted mindezt. S talán épp ez a barátság lényege."

Talán nem merőben véletlen, hogy itt vagyunk.
Talán az sem csupán a sors szeszélyének tudható be: meddig vagyunk itt.
ADDIG IS: legyünk itt jól. Lehetőleg nem ártva sem másnak, sem magunknak.
Szemlélődjünk és tűnődjünk el mindazon, akik-amik csak itt, csak most és csak addig vagyunk - míg itt vagyunk.
Így akár azt is megsejthetjük: ez nem minden, lehet valami az itt – és – most létünkön túl is.

Életrecept

Végy egy Ezt – vagy Azt;
emeld föl a szívedig
– s vigyázva tedd le.

Mért van az, hogy a
rosszra bőven jut szavunk;
a jóra: alig?

Mindig legyen két
jó könyv kezed ügyében:
ezt írd, azt olvasd. :):)

Nézd: testet ad a szélnek
a hó!

Hogy minden lefelé esik;
hogy ifjúból lesz az agg;
hogy az evőket megeszik;
hogy mindezekre süt a nap –
míg csak időnk le nem telik,
sorolhatnánk e dolgokat,
s "természetes" mondjuk, pedig
érezzük: fantasztikusak.

Emberi művet
csak abbahagyni lehet
– befejezni: nem.

(egy általam átalakított haiku Fodor Ákostól, Alice-nek, mondjuk az írásairól...):

Jobban emlékszem:
mit éreztem olvastán, mint
arra, mit olvastam.

Minden megérint.
– Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.

Az együttérzés a te fájdalmad az én szívemben. (Joyce Rupp)

Mert minden érték, amit az életben találhatunk, azokból a kapcsolatokból fakad, amiket a körülöttünk lévőkkel alakítunk ki. Mert nincs semmi olyan anyagi dolog, ami felérhetne a szeretet és a barátság megfoghatatlan kincsével. (Robert Anthony Salvatore)

„Emberem üresen húzza elő a kezét a zsebéből. Mutatóujja hegyével megérinti a karomat.
 - Megengedi, hogy Konrad Lorenz-től idézzek? – kérdi.

Bólintok. Azt hiszem, szélesebb körű engedékenységre is rá tudna venni.
- "Önök nem fogják elhinni, de létezik élőlényeknek olyan társadalma, ahol valóban a legjobbak irányítanak. Sajnos ezt manapság csak a páviánoknál tapasztalhatjuk" Ígyen Lorenz.

Szomorú mosolyt csillantok rá. Hasonlóval viszonozza. Benyúl az ablakon, és ujjhegyével végigsimítja a kormányt markoló kezemet. Egy pillanatra a karjára hajtom a fejemet.
Indítok. A tükörből látom, hogy utánam int, és haját hátrarázva eltűnik az autók között.
Elnevetem magam. Ilyen nincs! Hol élek én? Gyújtogatók, nyárssal ölő bérgyilkosok, szüzek szívét zabáló fanatikusok, matuzsálemekkel keménykedő zsaruk, vajákosok világában?
És ugyanekkor: ez a fickó, aki másfél percet nekem szentelt az életéből, hangon szólt hozzám, nem félt, nem viszolygott megérinteni engem, az idegent...

(Vavyan Fable írta egyik könyvében)

(erről Alice jutott eszembe, mert ő nemcsak másfél percet szán ránk az életéből - és Te sem ,-) :):) - és nem sajnálja az időt arra, hogy megajándékozzon bennünket ebben a világban azzal a csodával, amit az írásai jelentenek... :$ )

"A zenével mindent el lehet mondani (behelyettesíthető az írás szó a zene helyére tetszés szerint, esetünkben). Persze fül kell hozzá. Éppúgy, mint a társművészetekhez. E jelképes fül nélkül csak egyetlenegy dolog marad ki az ember életéből: a katarzis. Ha egy zenemű, kép, olvasmány (!!! :) ) vagy bármi felkavar és feszültségeket kelt az emberben, az ember máris gazdagabb lett. Megérintette a művészet."

"Ilyen pillanatokban ezernyi érzelgőség fordul meg a fejemben, de pusztán önfegyelem kérdése, hogy hallgassak róluk. A tilalom a gondolatokra nem, csakis a szavakra vonatkozik, melyek kimondva feltétlenül elveszítenék jelentőségüket, varázsukat. Legfeljebb lemeztelenítenék az érzést, kifejezni úgy sem tudnák."

"Szerintem az ember nem oszthatja meg valakivel az élete egyik szakaszát, ha nem ismeri el, hogy az egésznek csak akkor van értelme, ha hajlandó adni. A boldogságot nem lehet csak az ujjunk hegyével megérinteni. Az ember kétféle lehet: van, aki adni szeret és van, aki kapni..."

Alice, te száz százalékosan abba a kategóriába tartozol, aki először mindig ad, és végtelenül önzetlenül el sem várod, hogy kapj érte valamit is, mégis azért a sok jóért, örömért, reményért, amit az embereknek (élen velem :) ) szerzel az írásaiddal, a minimum az, hogy örök és eleddig ismeretlen barátomnak tekintselek, és köszönettel adózzak a tehetséged előtt!

A körülményeket tekintve, én személy szerint nagyon várlak vissza, és gondolatban veled vagyok!

Puszi:
Szil (Dorka)

 

 

Drága Alice!

„Az együttérzés a te fájdalmad az én szívemben.” (Joyce Rupp)

„Keserűbb lettél, de nem ostobább,
Nincs olyan pont, ahol nincs tovább.
Megtörhet minden, ami létezik,
De ha nincs hova menned,
Én nem hagylak itt.”
(Omen)

 Puszi:
Lea

 

 

Drága Alice!

"Nem a betegséget, hanem a beteget kell gyógyítani!"

Én tudom, hogy te képes vagy a betegséget és a beteget is gyógyítani kedves szavaiddal, odaadó gondoskodásoddal. Te képes vagy bármire, mert erős vagy. Ha csak feleannyira lennék erős, mint te nekem már az is a mennyország lenne. Te magad képes vagy megváltani a világot egyetlen szavaddal. Az emberek számítanak rád, mert tudják, hogy megmented őket az elkeseredettségtől és bánattól egyetlen írásoddal. Ahogy írsz ,és amit írsz, az belőled jön, és ez csodálatos. Mintha egy másik világba vinnél azzal, aki Te vagy. Amíg nem hallottam rólad, kétségbe vontam, hogy léteznek e még önzetlen, jó emberek. Megmutattad, hogy mindenkiben ott van a jó, az önzetlen ember. Annyi mondanivalóm lenne, de ezt bárki megmondja. Mindenki, aki egyetlen egyszer beleolvas írásaidba. Amiben biztos vagyok az, az, hogy körülötted minden rendben lesz, a nagymamád még több évig vidáman fogja várni unokáját, anyukád férje pedig még nagyon büszke lesz rád.

"Aki megment egy életet, egész világot ment meg."

És, te Alice még 1000 életet fogsz megmenteni azzal, aki Te vagy és senki más.

Puszi:
Réka

 

 

Drága Alice!

Köszönöm neked, hogy rád találtam! Ez egy olyan alkalom volt, amikor nagyon nagy szükségem volt arra a csodára, amit tőled kaptam, hogy átvészeljem a hétköznapok kínjait. Ezzel a pár sorral és rengeteg szeretettel szeretnélek átsegíteni a reád mért nehézségeken.

"Amikor az emberek elhatározzák,
hogy szembenéznek egy problémával,
olyankor valójában rádöbbennek,
hogy sokkal többre képesek, mint hitték."
(Paulo Coelho)

Szeretettel ölellek, hiányzol!
Zsuzsa

 

 

Drága Alice!

„Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon…”

„Végszóként csak elmondom, hogy mindent tisztán lássál,
Nem lesz boldog ember, ki mindig a múltban vájkál,
Tudom, kiölték az érzést, de te mindig talpra álltál,
Az élet edzett, erős vagy, hát itt az idő, szálljál!”

Puszi:
Szandi

 

 

Drága Alice!

„Minden emberi kapcsolat alján van valamilyen tapintható anyag, s hiába minden érvelés, ügyeskedés, ez a valóság nem változik.” (Márai Sándor)

„Fáj ha magad vagy,
és nincs kihez szólj...
Nagy-nagy tüzet raksz,
és mégis fázol...

De lásd; a szívek melegében,
könnyű dacolni a téllel!
Ott, hol szeretnek,
ott sosincs hidegség!”
(Szinetár Dóra)

„A tudat, hogy valaki törődik velem, olyan volt, mint kéthónapnyi didergés után egy finom, meleg takaró.” (Claudia Gray)

Puszi:
Thabitha

 

 

Drága Alice!

"Jól írni annyi, mint jól gondolkozni, jól érezni és jól kifejezni - egyszerre kell hozzá szellem, lélek és ízlés." (Georges-Louis Leclerc Buffon)

"Csakis az kedves nekünk igazán, akit félünk elveszíteni." (Anatole France)

Puszi:
Judit

 

 

Drága Alice!

„Ha a szemed könnyben ég és senki nincs veled,
van aki gondol rád,van aki szeret.
Fontold meg jól, mit miért teszel,
mert van akinek öröm, hogy létezel.”

"Ha fájni látlak,
Úgy fáj nekem, ha fájni látlak,
Úgy sírnék, ha napod szürke köd,
Ha nem látod értelmét a mának,
Ha behúznád fekete függönyöd.

Úgy fáj nekem, ha fájni látlak,

Úgy gyógyítnám, ha sajog ott legbelül,
Ha fénylő szemedbe költözik a bánat,
Ha kedves arcodon a kín megül.

Úgy fáj nekem, ha fájni látlak,
Úgy bánt, ha lelked nyugalma elkerül,
Ha kihunynak benned az izzó vágyak,
Ha gondolataid árja meggyötör.

Fuss, ölelő karomba, Kedves.
Elűzöm én a szörnyeket.
Pihenj meg itt az oltalomban.
Úgy nem fáj már semmi,
Béke lett."

(Bíbor Kata)

 

"Biztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj, és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet, és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog, akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod…"

(Rajki Miklós: Biztató)

Puszi:
Join

 

 

Drága Alice!

"A kiáltások elmúlnak, és elcsattan a káromkodó üvöltés is, de a szeretet simogató lágy szava mindig kísért, mindig susog, mindig igaz és múlhatatlan, mint a nyírfák suttogása, ha nincs is szél, és a nádas titokzatos sóhajtása, ha szellő se mozdul az álmodozó víz felett." (Fekete István)

"Szent őrületben a költő szeme
Földről az égre, égből földre villan
S míg ismeretlen dolgok vázait
Megtestesíti képzeletje, tolla
A légi semmit állandó alakkal,
Lakhellyel és névvel ruházza fel."
(William Shakespeare)

"Nem a csillagokban kell keresni a sorsunkat, hanem önmagunkban."
(William Shakespeare)

Puszi:
Zsuzsa

 

 

Drága Alice!

"Amit nem ismerünk, amit újnak látunk, a nehézség álarcát ölti magára. Mivel valószínűleg képtelenek vagyunk arra, hogy megoldjuk, évekig ugyanazt minősítjük "nehéznek", ami pedig már régóta nem ismeretlen vagy új, csupán ismétlődő és félelmetes. A félelem és a rettegés, amit valami új előtt érzünk, nem segít, hogy felülkerekedjünk a nehézségen. Éppen ellenkezőleg, a nehézségeket akkor fogjuk legyőzni, ha a félelemnek egy szikrája sem marad bennünk." (Delia Steinberg Guzmán)

"Mikor az utad járod,
Gyakran elveszted a hited,
De ne bántson,
Mert ami elveszett,
Egykor rád talál."
(Johann Wolfgang von Goethe)

"Lehet, hogy az ember nem kapja meg, amire vágyik, de ez sem foszthatja meg a várakozás boldogságától." (Lucy Maud Montgomery)

"Körbenézel,
S látsz egy arcot,
Amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz
Pár mosollyal,
Hogy a holnap más legyen."
(Csondor Katalin)

"A szeretet energiája nem mehet veszendőbe, mert hatalmasabb mindennél, és sokféleképpen meg tud nyilvánulni." (Paulo Coelho)

Puszi:
Dóra

 

 

Drága Alice!

"Még mindig esik… Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon. Azt hiszem, fogom az esernyőmet, és elmegyek sétálni."
(Sun-Young Park)

Te, a csodálatos történeteiddel tartottál és tartasz ernyőt a fejünk fölé. Reményt adsz mindannyiunknak, hogy el tudjuk hinni, az esős napok után mindig kisüt a nap. Engedd meg, hogy most, mikor a fejed fölé gyűltek a felhők, de nincs nálad esernyő, megosszam veled az enyémet! Bízom benne, hogy hamar kiderül az ég! Addig is mi, hű olvasóid egymást váltva igyekszünk óvni téged az esőtől.

Ezzel a pár sorral szeretném megköszönni, hogy ilyen fantasztikus vagy, írsz, és megosztod velünk!

Őszintén csodállak, amiért meghoztad ezt a nehéz döntést. Kitartást, erőt és minden jót kívánok Neked!

Várlak vissza!

Ölel, és sokszor puszil:
Atyus